A tenger csodálatosan nyugodt volt; a hajóról könnyen szemmel lehetett követni a meglepő fürgeséggel hol alámerülő, hol felbukkanó cápa villámgyors mozdulatait. A matrózok a hajó jobb oldali korlátján át erős kötelet vetettek a tengerbe; a kötél végén hegyes vaskampó, ezen pedig csalétekként, vastag szalonnadarab csüngött. Az állat egykettőre ott termett a vashorognál, hanyatt fordult, hogy könnyebben bekaphassa – és a csalétek máris eltűnt roppant nyeldeklője mélyén. A cápa nagyot rántott a kötélen, és ezzel magamagát „kaptatta” horogra. A matrózok a fő vitorlarúd végére erősített, kettős felvonócsiga segítségével a magasba húzták az iszonyatos nagyságú állatot. A cápa érezte, hogy kiragadják természetes eleméből, és elkeseredetten védekezett. De a matrózok megbirkóztak vele: kötelet hurkoltak a farkára, és megfékezték a ficánkolását. Néhány pillanat múlva már át is emelték a korláton, és gyorsan leeresztették a fedélzetre. Egy matróz melléje lépett, és egy erőteljes bárdcsapással lemetszette az állat félelmetes farkuszonyát.
