A hadifogság sokkal többről szól, mint a külvilágtól teljesen elzárt táborokban várni a háború végét. Például 1917 novemberében névtelen feljelentők szerint Castiglione a Casauria településen a szántóföldi munkát végző hadifoglyok gyakran őreik társaságában mentek a borospincékbe inni és november 18-án nemcsak lerészegedtek, hanem őreik segítségével megverték a nekik beszólogató jóérzésű polgárokat. Hasonlóan formabontó történet, hogy 1918 februárjában a paviai tanítóképző diákja, Dina Gerla szerelmi viszonyt ápolt egy magyar hadifogollyal, így a rossz magaviseletéért a tanári kar elbocsátotta az iskolából. Nem éppen ilyen epizódokra gondolunk, ha előkerül a hadifogság kérdése, pedig az ellenséges katona gyakran került kapcsolatba a helyiekkel. Az első világháború alatt és után Olaszországban őrzött osztrák–magyar katonák sorsát így csak az olasz hátország kontextusában lehet értelmezni, és jelen kötet erre tesz kísérletet. Jelentős újdonság a munka kérdésének vizsgálata, amire még soha senki se vállalkozott. Természetesen az olvasó ezen kívül a hadifogolylét sok más vetületével is találkozhat, amelyek segítenek árnyalni az olasz hátországban őrzött osztrák–magyar katonák sorsát.