A televízióból ismert világjáró geológus ebben a könyvében fél évszázad európai kalandozásaira emlékezik. E hosszú idő alatt töviről hegyire bejárta az öreg kontinenst.
Állt fent Európa északi fokán, a Nordkapon, lesve az éjféli napot, sőt még északabbra, a Spitzbergákon, a 78. szélességi fokon is. Figyelte az Atlanti-óceán hullámait az európai szárazföld legnyugatibb pontjairól, sőt ha a Portugáliához tartozó Azori-szigeteket is figyelembe vesszük, akkor a nyugati hosszúság 25. fokáról is. Időzött a vén Európa legdélibb szigetein, Krétán és Cipruson. Keleti irányban a Kaukázus ötezer méter magas régióiba jutott. Fotózta és filmezte kontinensünk működő tűzhányóit, az Etnát, a Strombolit vagy éppen az izlandi Eyjafjallát. Tanulmányozta az Alpok, Skandinávia, Izland és a Kaukázus gleccsereit, és eközben többször került életveszélybe.
Ő a gleccsereket tartja a Föld legjobb hőmérőinek, és e jégfolyamok rövidülése alapján meg van arról győződve, hogy biztosan van klímaváltozás, biztosan van globális felmelegedés. Nyolcvanévesen sem adta fel, legutoljára 2015-ben járta be legkisebb unokájával a Júliai-Alpok szurdokvölgyeit.
