Joshua Mitchell szerint az identitáspolitika hívei vasszigorral osztották ketté Amerika népét bűnösökre és ártatlanokra. Hogy kik a bűnösök? A fehér, heteroszexuális férfiak! A múltban ők idézték elő a rabszolgaságot, a jelenben ők szítanak rasszizmust és szexizmust, homofóbiát és transzfóbiát; ők nyomják el kérlelhetetlenül a színes bőrűeket, a melegeket, a nőket – vagyis mindenkit, aki nem fehér, nem heteroszexuális és nem férfi. Ebből az is kiderül, hogy kik az ártatlanok – ám téved, aki úgy véli, hogy a frontvonal megmerevedett. Ha egy vétkes bűnbánatot mutat, annak megbocsátanak, de hiába ártatlan valaki, könnyen a túloldalon találhatja magát. Senki sem lehet eléggé áldozat ahhoz, hogy ne járjon pórul, ha felveti az egyéni felelősség kérdését. Lehetsz fehér nő vagy fekete férfi, ha nem fújsz egy követ az identitáspolitika harcosaival, téged is bűnösnek kiáltanak ki. Mindez pedig azért történhet így, mert a szelfiemberekké degradált polgárokat a menedzsmenttársadalom leszoktatta arról, hogy kiálljanak magukért. A vallási ébredést propagáló szerző, aki nem mellesleg a Georgetown Egyetem politikaelmélet-professzora, a liberális polgári kompetencia nevében szegül ellen a fenti túlkapásoknak. Bár nem tagadja, hogy a rabszolgaság mély sebet ütött Amerika testén – sem azt, hogy a történelmileg hátrányos helyzetű csoportok kiengesztelése jogos és időszerű –, a modern boszorkányüldözés következményeire is figyelmeztet. A jó szándékú identitáspolitikának van keresnivalója minden demokratikus országban, de csak akkor, ha nem indul el a pokolba vezető úton. Joshua Mitchell izgalmas szociológiai elemzését gördülékeny stílusának, valamint a bőséges idézet- és jegyzetanyagának köszönhetően úgy olvashatjuk, akár egy, a sokszínű Amerikáról készült posztmodern társadalmi regényt.