A később Kanadába emigrált cseh író regénye nagy port kavart 1958-ban. A Skvorecky-féle felszabadulás-ábrázolás nem fért össze a szocialista értékrenddel, a szerzőt azonnal elküldték a cseh szépirodalmi kiadótól. A rendszer annak idején gyávának bélyegzett mindenkit, aki nem a kommunista párt zászlaja alatt, vagy csak nem az illő és elvárható elszántsággal fordult szembe a már megvert németekkel, így a nem kommunista munkásságot, a nem moszkovita politikusokat, a nem osztálytudatos, mondhatni zavaros fejű ifjúságot... Az utóbbi képviselője Danny Smiricky, az író frissen érettségizett, angolmán és dzsesszbolond alteregója, aki ugyanúgy, mint zenész barátai, igazából csak annyit akar, amennyit ennyi idősen mindenki: élni, udvarolni (sokat) zenélni (ugyancsak sokat), aztán majd, ha a németek már elhordták magukat, egyetemre menni. A polgárgyerek-munkásgyerek, gyáva-nem gyáva párhuzamok, illetve a csoporthoz verődés, vagy csoporthoz nem tartozás motívumok egyaránt végigvonulnak a regényen.
