Radikalizmusa tette Schopenhauert a nyugati bölcselet egyik legfontosabb filozófusává. A létezést ő irracionális, tehetetlen erőként fogja fel, amely önzésben, féktelen mohóságban és szexuális vágyban nyilvánul meg – ezek egyszersmind szenvedéseink okai is Schopenhauer szerint. Az eszmék nagy pesszimistája azért eszközöket kínál a túléléshez is: együttérzést mások fájdalmával, keleti és keresztény ihletet, valamint lehetőséget a vágy és a frusztráció elkerülésére, esztétikai tapasztalatok segítségével. A kiút a vágy és a szenvedés szűk köréből minden dolog lényegi egységének mély megértése: csak az egyéniség csapdáját észlelve kerülhetjük el az önzést, és élhetünk nyugodt és békés életet. (Manuel Cruz, filozófusprofesszor)