Fékezés? Gyorsítás? Mintha egyetlen, vég nélküli (sietős) mondat volna Jász Attila új könyve. A beszélő (a költő, a lírai hős) megáll egy-egy kényszerű (képzeletbeli) vesszőnél, pontnál (sorvégnél?, versvégnél?, hangsúlynál?, levegővételnél?), de mint aki késésben van, rögtön megy is (mondja) tovább. Hová siet? "Veszett macskák martak bele" álmában? Miért fékez? "Lehet hogy éjszaka van még"? Néha, mintha menetoszlopból ugrana ki, kettészakad egy címbéli szó. Akárhogy van, messziről jön, és messzire igyekszik. (Bertók László)
