Jánoki-Kis Viktória első novelláskötetének darabjai merészen maiak: szövevényes és sokágú, gondosan kiélezett történeteiben a jelenünk emberére kíváncsi, az ő mély sebeit takarja ki. Kábítószerfüggő kamasz, álmatlanságban szenvedő, nárcisztikus milliomos éppúgy feltűnik a karakterei között, mint a demens vidéki öregasszony vagy a megcsalt, híres matematikaprofesszor. A különös sorsokon keresztül olyan mozgalmas világok részeseivé válhatunk – legyen az művészeti, tudományos ágazat, vagy egy népcsoport zártabb közössége –, amelyeket legtöbben alig ismerünk. Az írások főszereplői korai sérüléseik keresztjét cipelik, alatta idővel megroppannak, kapcsolataikon repedések futnak szét, de mindig ott áll valaki a közelükben, aki kész segíteni, és akinek szemén keresztül még pontosabban kirajzolódnak a fennakadt élet jelenetei. Múlt és jelen a kettejük kapcsolódásából bomlik ki, és válik kulccsá a végkifejlethez, amely hol életigenlő távlatokat nyit, hol tragédiához vezet. Bár a novellák lélektani feszültséget hordoznak, a szerző érett humora és letisztult stílusa olvasmányossá teszi ezeket a súlyos, de a cselekvő szeretet felmutatására hivatott történeteket.