Nagyszabású Európa-történetének második részében a világszerte nagyra becsült brit történész, Sir Ian Kershaw az 1950-től 2017-ig tartó időszakot tekinti át. Ezek az évtizedek békét és legalább viszonylagos jómódot hoztak a kontinens népei számára. Európa arculatát immár nem a vérontás és a rombolás, hanem a gazdasági fellendülés formálta. A világháború hosszú árnyéka azonban a mind távolabbi múltból is rávetült a megosztott földrészre. A két világrend szembenállása, a nukleáris fenyegetés, valamint a felívelő és válságba zuhanó gazdasági ciklusok miatt az európaiak azt tapasztalhatták, hogy nem irányítói saját sorsuknak, csupán sakkfigurák az Egyesült Államok és a Szovjetunió hidegháborús játszmájában.
E korszak végét mégis megdöbbentő sikerek jelölték ki: Közép- és Kelet-Európa pártállami diktatúrái eltűntek, a két Németország egyesült, a Szovjetunió megszűnt létezni. A gyorsuló európai integráció és a globalizáció viszont újfajta kockázatokat, veszélyforrásokat fakasztott. A 2008 után egymásba fonódó válságok egyértelműen figyelmeztetnek: nincs feltétlen garancia a békére és a stabilitásra.
Mértékadó munkájában Ian Kershaw széles panorámát mutat fel a világról, amelyben élünk. A kötet nemcsak a „nagypolitika” fordulatait elemzi a kontinens minden régiójára vonatkozóan, hanem rávilágít a hétköznapok történetére is, és mindezzel arra készteti az olvasót, hogy feltegye és meg is válaszolja a kérdést: mit jelent európainak lenni.
Kershaw monumentális Európa-történetének első része (A pokolba és vissza. Európa 1914–1949) 2021-ben jelent meg magyarul.
