Hullan Zsuzsa negyvenkilenc évesen, negyvenkilenc napon át, közel ezer kilométert gyalogol az El Caminón, élete minden egyes évéért egy-egy napot. Zarándokol. Az Út fizikai viszontagságai megviselik, a táj, az időjárás, a szállások, az emberek naponta változnak körülötte. Néhány zarándokkal többször is összeakad - fura, különc, kedves, undok, segítőkész, bolondos, csöndes és kibírhatatlanul lármás emberekkel a világ minden tájáról -, s egyik-másik az ,,úgysem találkozunk többé" bizonyosságával meséli el neki a saját történetét. Többnyire magányos gyaloglásai közben egy pillangó, egy virágzó százszorszép, egy elhagyatott falu, egy különös eukaliptusz látványa fölidézi benne élete sorsdöntő fordulatait, vidéken töltött gyermekkorát, a balesetet, amely derékba törte balerina álmait, a gyermekeit, a színházat, a szerelmeit, a szexet. S mindeközben tépelődik, válaszokat keres, filozofál. Milyen volt az Út? Megváltozott-e a zarándoklat közben Hullan Zsuzsa? Másként látja-e azóta a világot? A válaszok itt rejlenek, ebben az elgondolkodtató, szórakoztató, kivételes a könyvben.
