Amy mindig is vágyott egy cicára, de anya és apa úgy gondolja, hogy még túlságosan kicsi hozzá. Így hát ujjong örömében, amikor egy harmatos reggelen egy pici cicát pillant meg a kertben. A kiscica borzasztóan sovány, és nyakörve sincs, ezért Amy úgy véli, bizonyára nincs otthona. Rögtön el is nevezi Csöpinek, a reggeli harmatcseppekről.
Csöpi először félénken viselkedik, ám lassan bízni kezd a kislányban, aki finom falatokkal eteti és megadja neki mindazt a törődést, amelyre oly nagy szüksége van. De vajon Amy meddig tarthatja titokban Csöpit a szülei előtt?
