A Magyar Művészeti Akadémia a pesti Vigadó megnyitásának alkalmából új könyvvel tiszteleg a nagy múltra visszatekintő épület előtt. A 18. század második felében bontották el az akkori Pest határát jelző nagyrondellát, és helyére a pesti publikum régóta áhított városi táncterme épült fel. Talán kevesen tudják, hogy a Vigadó elődje, az Aman, később Pollack nevéhez köthető Redoute már 1833-ben állt. Az 1848-49-es szabadságharcnak azonban a klasszicista építészet csúcsteljesítménye is áldozatául esett. Feszl Frigyes tervei alapján csak 1865-ben nyithatta meg újra kapuit "a szabadságharc forradalmi szellemében fogant romantikus építészet egyetlen alkotása". 1867-ben a Vigadóban tartották Ferenc József koronázási bankettjét, majd itt született meg Pest, Buda és Óbuda egyesítésével Budapest. A kiegyezést követően az épület haszonbérletbe került és a bálokon túl számos, a legkülönbözőbb és legkivételesebb programoknak adott otthont. Mint a főváros sokáig egyetlen reprezentatív hangversenyterme, a Vigadó számos külföldi művészt is vonzott. Olyan zeneszerzők léptek fel a színpadán, mint például Liszt Ferenc, Richard Wagner, Hans von Bülow, Alfred Jaëll, Camille Saint-Saëns, Léo Delibes, Joseph Joachim, Johannes Brahms.