A világmindenség végtelenjén belül a fejlődésnek számtalan formája létezik. Ezek mindegyikének megvan a maga helye a mindenség ügyeinek tervében, elrendezésében. Saját típusod élménye, tapasztalata, emberi lény szellemeként csak egyik formája a fejlődésnek. Minden egyéni szellem aláveti magát fejlődése folyamán saját egyéni élményei ciklusának és nincs két azonos vonalú szellem. Körülmények és események néha nagyon hasonlónak tűnnek két ember életében, de két szellem sohasem reagál azonosan ugyanolyan körülményekre, mert fejlődésük és felfogásuk különbözik. A szellem tapasztalatot nyer választott ösvényén és fejlődik, míg esetleg eléri azt a fejlődési fokot, ahol elnyeri a teljes megértést és összhangot minden más élményformával, - és ezáltal ismét egyesül a forrással, ahonnan jött. Ilyen megértés megszerzésére nem szükséges, hogy a szellem alávesse magát minden tapasztalatformának. Ha egyesül az Istenséggel,- ámbár részesül az ott létező mindentudásban, mégsem lesz ugyanaz a megközelítése, mint a környező szellemeknek, akik segítik, hogy a már meglévő életciklushoz egy eltérőt hozzáadjanak, közreműködnek annak kialakításában, de így megőrzi egyéniségét. Teljes összhangban és megértésben lesz minden környező gondolattal és ebben a formában folytatja élményeit. Így az Istenség maga örökké terjedő.
