A címben szereplő parancsot Hitler adta ki 1944-ben, amikor már látszott, nem sikerül feltartóztatni az előrenyomuló szövetséges csapatokat. Párizsban a német vezetés már csak az utánpótlás és a robbanóanyag megérkezésére vár. Pedig az átlag német katona egyetlen vágya a hazatérés, és a szívós francia ellenállás sem könnyíti a dolgukat. Ide érkezik hadosztályával Mercedes vezérőrnagy és csapata is, akik túléltek már mindent: Sztálingrádot és Monte Cassinót.
A korábbi történetekben megismert Porta, Pici és a többiek – a növekvő hisztéria közepette – sajátos logika szerint élik a háborús hétköznapokat, melyben az életveszélyes fogolyszöktetés és a humoros éjszakai malaclopás egyaránt helyet kap. Kiszámíthatatlanok, éppen ezért maradhatnak életben.
