Ritkaság, hogy egy tudományos igénnyel és tárgyilagossággal megírt mű ilyen érdekfeszítő és megrendítő legyen. Hans Sebald saját szűkebb hazájából indul ki, az ún. frank Svájc vidékéről gyűjtötte össze a boszorkányokra vonatkozó hiedelmeket, a visszajáró bolyongó és ártalmatlan, dühös és bosszúálló lelkekről, törpékről és tündérekről. A falusi boszorkányhit furcsa módon még hozzá is járult a közösség problémáinak békés megoldásához, az idősek segítéséhez, mivel a boszorkánygyanúsakat nem akarták megsérteni, nehogy valamilyen módon bosszút álljanak. Ezt a magatartást a szerző afrikai és amerikai törzseknél is tapasztalta. A boszorkány megtestesülése akkor született, amikor a keresztény egyház kinevezte a Sátánt az Úr vetélytársának, és a boszorkányt az ördög alattvalójának. Az egyház jóváhagyása, támogatása, biztatása, sőt kényszerűsítése nélkül a boszorkányüldözés sohasem következett volna be. Az egyház minden hívő lelkiismereti kötelességévé tette a boszorkányok vagy boszorkánygyanúsak feljelentését, a feljelentést minden esetben a vádlott elítélése követte, a feljelentő részesült az elítélt vagyonából. Ez az iszonyatos össznépi társasjáték az évszázadok során több mint egymillió ember megkínzását és halálát jelentette szerte a világon...