Az Ünnepi Játékok minden esztendőben Bayreuthba csalja a Wagner-rajongókat. Talán nem túlzás, ha 125 évvel az első Ünnepi Játékok megrendezése után "wagneri sikermodellről" beszélünk. Kevés német nagyvállalkozói család mondhatja el magáról, hogy egy évszázadon keresztül megtartotta, a sorban következő családfőre örökíthette a vagyont. A rajongók figyelmét talán éppen ezért nem csak a színpadon történtek kötik le. A zene géniusza, Richard Wagner örökösei között zajló hatalmi harcok kimeneteléről szóló találgatások, valamint a "wagneri kulturális örökség" gondozása kapcsán kirobbant viták folyamatosan izgalomban tartják a közvéleményt. Kétségtelen, hogy Richard Wagner életművét az állam mindig is a kulturális politika kulcskérdésnek tekintette, s hogy a család éppen ezért mindig is ki volt szolgáltatva a hatalmasok mohóságának. A családi "játékrend" mostanáig két világháborút és öt nagyon is különböző politikai rendszert élt túl, mindazonáltal Richard Wagner gyermekei és unokái a maguk önbeteljesítő akaratának, jövendölésre hajló tehetségének, magabiztosságának és tehetségének köszönhetően sikerült a wagneri életművet a világörökség részévé tenni. Hans-Joachim Bauer érdekfeszítő stílusban meséli el annak a "wagneri klánnak" a történetét, amely soha ilyen reménytelennek nem látta a családi színház jövőjét, mint éppen napjainkban.