Mária Terézia elnehezedett, nyájas, cukormázzal bevont úrnője volt országainak, ugyanakkor kérlelhetetlen nevelő és uralkodó, aki konzervatív nézeteivel kudarcot vallott a saját gyermekeinél. Szerető hitves és jó anya is volt, magánemberként pedig mélyen érző és sebezhető asszony. Talán éppen ebben rejlik töretlen népszerűségének a titka: a mai olvasó számára is megmaradt emberi közelségben, mert képes volt kellő önkritikával és iróniával szemlélni önmagát s a látottakat őszintén feltárni.
