A bor filozófiája Hamvas Béla egyik legismertebb és legkedveltebb írása. Tárgyának és hangjának különleges közvetlensége miatt azonban több félreértés és félreértelmezés kötődik hozzá, mint bármelyik másik művéhez.
Kéziratos jegyzetei szerint Hamvas Béla e művet 1946 szeptemberében, Kaposváron írta. Munkája valójában az ún. „speak easy-tanulmányok” nyitódarabja, amelynek nyelvi–szemléleti formáit tovább gondolva 1947 folyamán Speak easy címen egy hasonlóan sajátos hangvételű gyűjteményes kötetet állított össze.
A bor filozófiáját maga Hamvas Béla áttörésnek nevezi: „áttörés a Babérligetkönyv Tamariscus-a felé - derű, szabadság, gondtalanság, Istenkapcsolat, Gondviseléshit, Istengyermekség, a legfontosabb lépés a politika ellen [...]”
A mű főtémája a modern racionalizmus és pragmatista életgyakorlat folytán tragikusan egyoldalúvá lett emberi lény „magasabb józanságának” visszanyerése, szellemi-érzéki integritásának helyreállítása, ehhez kapcsolódva pedig a metafizika és filozófia áthagyományozott, régi kérdéseinek újrafogalmazása, mégpedig olyan nyelven, amely – miként Hamvas mondja – „világtényszerű (nyelv – zene – festés együtt)”, s olyan szavakkal, amelyeknek „meggyőzési szándékuk nulla, tisztázási szándékuk ehhez képest a forrponton áll”.
A művet – amelynek gépirata a hagyatékban 79 oldalon, utólagos szerzői számozással és javításokkal maradt fenn – a későbbiek során Hamvas Béla némileg módosította. A jelen kötetben először adjuk közre a mű első, teljes, rövidítetlen változatát.
Palkovics Tibor – Várhegyi Miklós (szerkesztők)
