Íme, egy jogi könyv az emberi jogokról. Egy jogi tankönyv, amely címként viselhetné: Az emberi jogok mai érvényben Magyarországon. Nem lehet elégszer ismételni a jelzőt és a főnevet: tisztán jogi műről van szó, amelyből a szerzők a műfaj legszigorúbban vett követelményei szerint kizárták mindazt, ami nem jog. Holott éppen az emberi jogok az a határterület, ahol a jog egyrészt a politikával, másrészt az etikával, filozófiával, társadalomelmélettel, továbbá különféle ideológiákkal kiváltképpen érintkezik; s mindezért a történelemtől is elválaszthatatlan. Mégis, a szerkesztők nem engedték, hogy akár csak a politológia színezze az emberi jogi mondandót (a politikáról eleve szó sem eshetvén). S nem hallhatjuk a történelem szárnya suhogását sem, pedig a könyv és tárgya, az emberi jogok Magyarországon, nem létezhetnének egy nagy, s majdnem még jelenvaló, történelmi változás és korszak nélkül. Amit tehát kezében tart az olvasó, az emberi jogok mint elméleti konstrukció és mindjárt megtestesülésük is alkotmányokban és nemzetközi egyezményekben, de főleg az ezeket értelmező alkotmánybírósági határozatok tömegében - ám az utóbbiakban is a konkrét ügyön túlmutató elvi tételként, azaz megint csak (bíró alkotta) jogként. Akinek van füle a fenti cím-parafrázisra, jól hallja: mint a "mai római jog" a XIX. század német jogászának, úgy ad elvi keretet, fogalomkészletet, sőt-ezúttal még kifejezettebben "magasabb jogként" - tekintélyt az emberi jogok itthoni normatív leltárának elkészítéséhez az emberi jogok eleve a nemzeti pozitív joganyag feletti, elvi és nemzetközi rendszere. Amit tehát kézben tart az olvasó, tankönyv, a tételes joganyagot és dogmatikáját pontosan és semlegesen közvetítő mű; a rendszerleírása. Beszámol az egyes emberi jogok (eszme)történetéről, megjelenésükről nemzetközi dokumentumokban, gyakori kiegészítésként az amerikai és német alkotmányjogban is; fő tárgyként pedig a magyar alkotmányban és alkotmánybírósági gyakorlatban. Sólyom László