Halász Ottó éppenséggel azt az irodalmat műveli, amelyiket egy jó, öreg, sokat látott doktor akár kúraként felírhatna az embernek. Ha az élet árnyoldalait, elkeserítő mivoltát rajzoló könyvet keres a Nyájas Olvasó, akkor tegye le ezt a kötetet – nem alkalmas elkeseredésre. Halász Ottó, mint előző kötetében is, egy kicsi, Dráva-menti faluba visz bennünket. Csak remélni lehet, hogy az ilyen kisközösség mára nem veszett el teljesen, hogy van hely, ahol a részeges, borzasztóan viselkedő tábornokot mosollyal fogadják be; a „cigány” nem szitokszó; a rendőr tulajdonképpen a barátunk, s csakis a maga módján tesz rendet; a katona pedig nem öl, hanem horgászik, bár hallevest rosszul főz. Akinek ismerős ez a vidék, a régi barát újbóli megpillantásának örömével olvashatja a könyvet. Akinek újdonság, aki sohasem járt felé, annak megnyugszik a lelke a sorokból áradó csöndes, békés derűtől. Bíró Zoltán István író, újságíró