Volt egyszer egy mese A halászról meg a feleségéről. A Nobel-díjas Günter Grass is írt egy mesét, a régi parafrázisát, a Halról, a nagyravágyó asszonyról meg az ő férjéről. De az ő meséje nemcsak egy asszonyról s nemcsak egy férfiról szól, hanem valamennyiünkről. Rólunk mesél és Európa keleti részéről, a zord keleti- és balti-tengeri partvidékről, Gdansk/Danzigról és Gdyniáról, Wismarról és Rostockról, Hamburgról és Kasubiáról, meg Pomerániáról, Mecklenburgról és a lengyel síkságról, poroszokról, pomorsokról, lengyelekről, germánokról és gótokról, fejedelmeikről és királyaikról, szentekről és vértanúkról, kasub szakácsnőkről és német értelmiségiekről, hamburgi szajhákról és berlini emancipált nő-szörnyetegekről. Így hát nem túlzás azt mondani, hogy Grass ebben a könyvében mítoszt is teremt, olyat, amilyet - szemben a Földközi-tenger népeinek mítoszaival - eddig még nem írtak meg: megteremti a Keleti-tenger mentén élő népek mítoszát.
