Szicília nemcsak a Földközi-tenger gyöngyszeme, hanem Európa és a világ mesekincsének kiemelkedő darabjait adó föld. A sziget fővárosában, Palermoban volt praktizáló orvos Gisueppe Pitre (1841-1916), aki nemcsak a városban, de a környékén egyaránt járta a vidéket, és orvosi munkája közben hatalmas mesekincset gyűjtött össze. Pitre gyakorló orvos és elkötelezett folklorista volt, aki több mint négy évtized alatt, 1871 és 1914 között 25 kötetben adta ki és jelentette meg Szicília párját ritkító mesekincsét.
A Grimm-testvérek irodalmi ambícióival szemben Pitre megőrizte a történetek bájosan egyszerű, földhözragadt stílusát, mely így vibráló színekkel, fölszagú lehelettel, meggyőző hitelességgel, bármely XIX. századi európai folklórgyűjteménynél meggyőzőbben adja vissza egy nép hitvilágát, hiedelmeit, babonáit. Mindezek ellenére ez a kimeríthetetlen mesekincs sokáig ismeretlen maradt az európai kultúra számára, ám 2009-ben megtört a jég: megjelent az első angol nyelvű fordítás, és azóta Pitre és életműve diadalútjára indult. Manapság Giuseppe Pitre életművét, kulturális értékét és irodalmi helyét a Grimm-testvérekkel egy lapon említik szerte a világon.
Gyűjteményünkbe - terjedelmi okokból - a legismertebb 300 mese töredéke, nagyjából egynegyede kerülhetett be. A szicíliai mesekincs lenyűgöző történetei legmélyén egy jókedélyű és derűs nép rozmaring- és citrusillatú mindennapjait átlengő küszködés és nélkülözés fuvallata mellett átsüt és előtör az erő és élni akarás. Kötetünkbe elsősorban azokat a történeteket válogattuk be, amelyek magyar nyelven először kerülnek az olvasó kezébe, és persze kötelező jelleggel itt szerepelnek új fordításban a legismertebbek is (A bölcs Catarina, A papagáj három meséje, A bazsalikomos csupor), melyek a Népek meséi sorozatban 1965-ben jelentek meg utoljára. Fogadják szeretettel ezt a szakajtónyi történetet, mely ugyan sovány válogatás Pitre varázslatos mesebirodalmából, de igyekszik a maga teljességében bemutatni Szicília elbűvölő tájait és az ott élő emberek meséit. A könyv megjelenését a Budapesti Olasz Kultúrintézet támogatta. Fordította dr. Bujtor László.
