„Az izgalmas cselekmény többnyire közönségsikert biztosít a könyveknek. Fordulatosságával és feszültségével leköti a figyelmet, a középszerű olvasót is kizökkenti kényelmességéből, sőt az effajta izgalom fedezéke mellett szinte észrevétlenül polgárjogot nyer a súlyosabb mondanivaló is… A szerencsés kezű író, aki az effajta ötvözetet létre tudja hozni, a látszólagos kompromisszum ellenére kompromisszummentesen és a lehető legtisztább formában éri el a legmagasabb elérhető művészi szintet is” – írja Gion pályája legelején egy értekező írásában, bizonyítva, hogy elmélet és gyakorlat nála (is) kéz a kézben jár; egyúttal felvillantva, hogy milyen átgondolt, pontos, mégis könnyed eleganciával írott tanulmányokkal készült fel szépírói hivatására. A mindig szórakoztatóan elemző tanulmányíró mellett először ebben a kötetben lép teljes vértezetben az olvasó elé a művészeti-kulturális jelenségeket is fanyar humorral bemutató rádiós újságíró-szerkesztő, a művész barátokról és műveikről bensőséges hangon valló pályatárs és barát, aki jeles kortársainak és a klasszikusoknak nemcsak avatott elemzője, hanem szellemes fordítója és átdolgozója is volt. Gion ebben a könyvben népmesék újramesélésétől egy amerikai nagyregény találékony dramatizálásáig számos regiszteren mutatja meg rendkívül sokoldalú írói tehetségét; és a sok meglepő újdonság között az is kiderül róla, hogy pályája hajnalán nemcsak a verseléssel, de még a színjátszással is megpróbálkozott. Az itt olvasható írások tehát legnagyobbrészt a művész(et)eknek, illetve műalkotásoknak a vonzásában születtek. A hangjátékszövegek legtöbbje még soha sehol nem jelent meg nyomtatásban, a többi írás túlnyomó része pedig sok évtizedes tetszhalál után itt és most támad fel napi- vagy hetilapsírjából, így – nem túlzás azt mondani – ezeken az oldalakon az író eddig (szinte) ismeretlen (ál)arcai tárulnak fel.