Frida Kahlo portréinak hátterében életének eseményeiből származó élményei állnak – éppen ezért megrázó élmény olvasni róla. Festményei nemcsak híven tükrözik életrajzát – bár el kell ismernünk, igazi ritkaság a művészettörténetben, hogy pusztán kompozíciói alapján ily sokat megtudhatunk alkotójukról –, hanem egyúttal hazája, Mexikó hozzájárulása a világ művészeti örökségéhez. Kahlo mindössze tizennyolc éves volt, amikor egy végzetes autóbusz-baleset megváltoztatta az életét, ám lobbanékony természetének, kitartásának, elszántságának és a kemény munkának köszönhetően művészi tehetsége lehetőséget kapott a kibontakozásra. Vonzereje és intelligenciája révén életre szóló kötelék fűzte férjéhez és lelki társához, Diego Riverához, a falfestményeivel hírnevet szerzett jeles mexikói művészhez. Kahlo férje sikerei nyomán kezdett ismerkedni a nagyvilággal, így építette fel saját életművét – a betegsége okozta súlyosbodó fájdalmakat legyűrve, ajkát összeharapva, sorsával konokul szembeszállva kiharcolta fordulatokban és eseményekben dús életdarabkáját. A ránk hagyott történetekből és festményekből egy szókimondó és bátor nő portréja bontakozik ki, aki haláláig önmaga felfedezésének útját járta.
