"Apai nagyszüleim sem az áldozatokhoz nem tartoztak, sem a hóhérokhoz. Emellett semmilyen hőstettel nem hívták fel magukra a figyelmet; nemhogy bármiféle bűnt nem követtek el, de még túlbuzgósággal se nagyon lehetett vádolni őket. Csak afféle Mitläuferek voltak, olyanok, akik úsztak az árral." A német-francia gyökerekkel bíró Géraldine Schwarz a pincében talált iratok alapján kutatni kezdte nagyszülei történetét. A mannheimi család a harmincas évek Németországában, az árjásítás időszakában megvette a zsidó tulajdonú Löbmann & Co. céget. A haláltáborokban a korábbi tulajdonosokat meggyilkolták, az egyetlen túlélőnek pedig a nagypapa, Karl Schwarz a háború után nem hajlandó jóvátételt fizetni - így kezdődik az a lebilincselő esszéregény, melyben három generáción keresztül követhetjük nyomon a Schwarzok történetét évtizedeken és országhatárokon, rezsimeken át. Akár túlélőkkel készít interjút, akár saját családtagjaival beszélget vagy iratokat böngészik, Géraldine Schwarzot végig ugyanaz foglalkoztatja: hogyan néztünk szembe a történeteinkkel. A többes szám első személy nagyon is indokolt: az Emlékezet nélkül ugyanis egész Európához és valamennyi európaihoz intézi kérdését: elvégeztük-e múltunkon azt a munkát, amely elengedhetetlenül szükséges? Schwarznak a jobboldali populista áramlatok újabb előretöréséről is számot adó kötete egyúttal intés is. És felejthetetlen olvasmány.
