Szüleim kétkezi munkások voltak; az első szellemi foglalkozású vagyok a családban. Hatéves koromban megtanultam olvasni, azóta minden lényeges kérdésre a könyvekben keresem a választ. Így sokszor tévedtem zsákutcába. Erre a legsúlyosabb példa: olvasmányélményeim hatására lettem újságíró. Amikor 1957-ben fölmondtak a forradalom alatt megjelent írásaim miatt, már tudtam: valamit félreértettem. Rövid ideig vásározó kiskereskedő voltam, ám ahhoz nem értvén, megbuktam. A posztumusz novelláskötet szépírói oldaláról mutatja be a nemrég elhunyt Táncsics Mihály- és Balogh Rudolf-díjas újságíró-szerkesztő-fotótörténészt.
