Hogyan ismerkedett meg Madame Maigret az éhkoppot nyelő Maigret közrendőrrel? Kik voltak a „szöges zoknisok”? Mit keresett Maigret az erkölcsrendészeten? Hogyan adta kölcsön Simenon a lakását a regényhősének?
Ezekre és még sok tucat más kérdésre kaphatnak választ a megrögzött Maigret-rajongók éppen úgy, mint azok, akiknek ez a rendhagyó könyv lesz az első kalauzuk a pipázó párizsi főfelügyelő világában. Rendhagyó, mert ezúttal nem Simenon beszéli el hőse újabb kalandját, hanem Maigret ragadja magához a szót, s ha már így esett, nem restelli retusálni, kiegészíteni, alkalmasint kétségbe vonni Simenon róla alkotott képét. Maigret emlékiratainak olvastán fel kell tennünk a kérdést: Simenon találta ki Maigret főfelügyelőt, vagy Maigret Simenont?
„Simenon regényei súlyosak, tömörek, hihetetlenül változatosak, és olyan frappánsak, mint a jó popdalok.” Luc Sante
„Picasso előtt máshogy festettek. Trenet előtt máshogy énekeltek. És Simenon előtt máshogy írtak.” Frédéric Dard
„Félek, hogy nem lesz elég bátorságom leereszkedni a lidércnyomás legmélyéig, amit Simenon oly elviselhetetlen muvészettel ír le.” François Mauriac
