"Mi a közös a nemzetiségi kérdésben, a vörös- és fehérterrorban, a trianoni békeszerződésben, valamint a numerus claususban? Első ránézésre talán nem sok, és akár még úgy is tűnhet, hogy ezek a tankönyvekből ismert fogalmak az időbeli távolság okán a jelenre már vajmi kevés kihatással vannak. Holott az, hogy a magyarság miként igyekezett megbirkózni a 19. század végének, és a 20. század első felének traumáival, össznemzeti próbatételeivel, döntően meghatározza nemzeti önképünket, és máig közvetlen hatást gyakorol a mindennapjainkra. A kiegyezés és a második világháború befejezése között eltelt közel nyolc évtized sorsfordító időszaka volt Magyarország történelmének. A dualizmus kora gazdasági, társadalmi és kulturális téren egyaránt nagyfokú fejlődést hozott, ugyanakkor olyan komoly nehézségekkel is szembesítette az ország vezetőit, mint például a nemzetiségi kérdés, amely végül – az első világháborús vereségünk nyomán – szétfeszítette a sok évszázados államkereteket. Csak a világégést követő összeomlás, a vörös- és fehérterror sújtotta 1918–1919-es esztendők és a rettentően kemény rendelkezéseket tartalmazó trianoni békediktátum aláírása után kezdődhetett meg a romok eltakarítása és az ország talpra állítása a Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelzett negyedszázados korszakban. Mint minden történelmi időszaknak, természetesen ezeknek az évtizedeknek is megvoltak a maguk dicsőséges pillanatai és árnyoldalai. Egyfelől változatos és eredményekben igen gazdag szellemi élettel, másfelől azonban számottevő társadalmi feszültséggócokkal. Az 1867 és 1945 közötti korszak bel- és külpolitikai történései, valamint a mindig is a népek keresztútján fekvő országunk kényszerpályái jelentős próbatételek elé állították a magyar nemzetet. A történész szerző e kötetében arra keresi a választ, miként sikerült – ha sikerült egyáltalán – megoldásokat találunk ezekre a kihívásokra. "