Az angyalok mostanra eltűntek Gál Ferenc költészetéből, és az "...őrangyal / helyett csak az a lankadt fikusz / áll jobb felől mögötted". Maradt a bársonyember is a függöny mögött, aki megtöri a csöndet. A versek számozottan követik egymást, mint legújabb jelenetek a bábuk életéből. Augusztus továbbra sem enged, és az elvarratlan szálakról kiderülhet, hogy valaki már elvágta őket.
A fények összevisszaságában a boncmester dolgos alakja tűnik fel a szerző ötödik kötetében, és egy félmosoly valaki mástól, aki mindig jelen van, bármi is történjék. A fénytölcsérben pörögve látszik, hogy a munkát elvégezni sokféleképpen lehet, de a végére érni csak a legvégén. A hétköznapi élet tereit és mozgásait létállapotokként értelmező megfigyelő nyomokat, lenyomatokat követ és vesz számba, de tudja, hogy minden más fénytörésben látszik a megtalált szavakban, még a töltelékszavakban is. Nem ismétli meg a pókember hibáit, hozzád beszél.
