Egyszerű olvasóként (vagy nézőként, hallgatóként) mindig érdekelt, hogy legendás művészeink hogyan élték mindennapjaikat, milyen szokásaik voltak, milyen körülmények között éltek, egyáltalán: milyen emberek voltak. Ha egykori lakóhelyüknél jártam, megpróbáltam erről minél többet megtudni, a fennmaradt információk azonban gyakran töredékesek voltak, s nem is voltak elérhetők egyetlen forrásból. A kortársak beszámolói, visszaemlékezések, korabeli újságcikkek és egyéb élmények után néha elég messzire jutottam és valóságos időutazásban volt részem. Az ismeretek ugyanis pillanatok alatt életre kelnek azokon a helyeken járva, ahol ők éltek, azokat a tárgyakat megérintve, amelyeket ők érintettek. A tér ugyanaz, az idő pedig – kis képzelőerővel – beutazható. Hiába telt el adott esetben száz év, ma is kézzelfogható ezeknek a helyeknek a kisugárzása, pedig néha nem is őrzi más az egykori lakó emlékét, mint egy pár soros, megkopott kőtábla. Az elkészült kötet még azok figyelmét is lekötötte, akik amúgy kevésbé vagy egyáltalán nem fogékonyak a színházra, irodalomra. Sőt, miután ebbe a különleges vendégségbe csöppentek, érdeklődővé váltak, elkezdték vendéglátóik verseit olvasni vagy filmjeit nézni. A kiadvány ennek kiterjesztésérére tett kísérlet. Bízom abban, hogy valamilyen formában visszafelé is működik majd és az időutazók megosztják velem (velünk) a saját utazásaik élményeit. A kép így lesz egyre teljesebb. S talán az sem baj, ha a hiányzó kockákat néha a képzeletünk illeszti a helyére.