Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében Palotás vidám városka volt. Vasárnap a tűzoltó zenekar hangjaira sétáltak a hölgyek és urak. A Rigójancsi cukrászdában fagylaltoztak, Vekni péknél vették a fahéjas kalácsot, Marie-nál vásárolták gyönyörű kalapjaikat, Kaptafa Tóniónál csináltatták cipőiket. A Piac téren minden reggel elmesélték egymásnak álmaikat. Naplementekor a városka kovácsoltvas kútja mellé odaült az ábrándos kis Pendula, a kalapos kisasszony. A felhőket bámulta, amelyek néha virágra, máskor elefántra hasonlítottak. Az emberek jóízűen nevettek bolondozásain. Ám egy viharos éjszakán a pékműhelyből felszálló füstből alakot öltött a gonosz Markoláb. Attól fogva minden éjjel elrabolta és zsákjába tömködte az álmokat. Palotást beburkolta a szomorúság, mint valami szürke takaró.Vajon sikerül a kalapos kisasszonynak az álomszövő Alinda anyó és barátja, Füstfaragó Jakab segítségével legyőzni az álomrablót? Ha most szót fogadtok, és gyorsan a paplan alá bújtok, elmesélem nektek a Markoláb és kalapos Pendula történetét úgy, ahogy én a nagyanyámtól hallottam, aki az ő nagyanyjától hallotta, aki a Palotás piacán suttogó kofáktól hallotta... Vagy úgy, ahogy elképzeltem. G. Szász Ilona, kiváló meseíró és bábdramaturg története és Szegedi Katalin káprázatos képei egy réges-régi világba kalauzolják el a kisebbeket és nagyobbakat.