Amit a nyájas olvasó a kezében tart, egy képregény. Mondhatnánk úgy is, hogy egy album: képregényalbum. Két fiatal magyar alkotó albuma. A rajzoló, Futaki Attila vállalása nem kisebb, mint hogy e műfajból a legjobb minőséget, a kortárs képzőművészettel egyenértékű, minden képkockájában szakmai profizmusról árulkodó, egyéni és következetes látványvilágú műalkotást adjon közre: egy monumentális tárlatot. Mindezt Nikolényi Gergely korántsem "szuperhős"-történetére alapozva. A rajzok és a "mese" csak annyira borzaszt itt, amennyire a valóság borzasztó tud lenni, és annyira gyönyörködtet, amennyire e csatatér kulisszái közt fel-felbukkanni képes a gyönyör. Ez a csatatér egy férfi és egy nő háborújának színtere, s ezen túl az ember örök háborújáé saját magával, mikor élete minden percében értelmet próbál adni az eltelt és az elkövetkező időnek. Ez a képregény az idő albuma.