Az antológia-sorozat harmadik kötete az utóbbi években újrafelfedezett mesterek - Laczkó Géza, Nagy Endre, Zsolt Béla, Sziráky Judith és mások - kincseiből válogat.
Aki novellát ír, szinte a lehetetlenre vállalkozik. Hiszen teljes sorsot kell megjelenítenie, de nincs tere, hogy a kezdettől végig ívelő történetet beszéljen el, csak egyetlen kiragadott részletről szólhat, amelynek azonban a teljeset, az egészet kell magába sűrítenie. A magyar novella legnagyobb korszaka talán a két világháború közötti időszak, olyan írók, mint Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Szomory Dezső, Hunyady Sándor, Gelléri Andor Endre, csak kivételes időkben jelentkeznek kortársakként, s a véletlenben nem könnyű felfedezni a törvényszerűt. Hiszen mindegyik különbözött a másiktól, más volt a világa, a világlátása, módszere, stílusa; közös bennük talán `csak` ennyi, Kosztolányi vallomása szerint: `Más irodalmat akartam, mint az eddigi. Egy magyar literatúrát, amely ment a programtól (...) és akarata ellenére magyar.`
