Frank Füredi méhkasba nyúlt azzal, hogy a határok súlyát és szerepét elemzi, szükségességük mellett érvel, a „határok” és a „határoknélküliség” kérdéskörét feszegeti. Mert ahogy a 20. századi totális diktatúrák birodalomépítői, mai szellemi örököseik is arra tesznek kísérletet, hogy a határokat lebontsák, eltöröljék. Aki ezzel nem ért egyet, aki szerint a korlátoknak és a határoknak fontos, sőt megkerülhetetlen szerepük és helyük van, amelyek nélkül társadalmaink és civilizációnk nem tud fennmaradni, rögtön eretnekké, ellenséggé válik. Mert a határtalanságot hirdetők elvakultsága és gyűlölete is határtalan. De miért ilyen bátor ennek a kötetnek a szerzője? Mert Budapesten született. Mert 1956 formálta a gondolkodását. Mert szüleivel együtt ő is elhagyta a hazáját. Mert ő is ragaszkodott a szólás szabadságához, amitől a szovjet tankok megfosztották. Füredi pontosan érti, mit jelentenek azok a szavak, állandósult szókapcsolatok, mint a „határozott”, a „határozatlan”, a „határozat” vagy hogy „mindennek van határa”. Ahogy azt is érti, mikor és kinek kell „határt szabni”. Füredi Ferenc magyar, azért!