François Rabelais életműve közel félezred múltán is őrzi eredetiségét, frissességét: benne van az egész világ kiforgatva, feje tetejére állítva, összekeverve, újra kirakva, tükrözve, torzítva. A Pantagruel már a megjelenésekor (1532) nagy sikert és ismertséget hozott Rabelais-nak. Címét azonos nevű főhőséről kapta, akinek a neve görög-mór szótákolmány, és mindent szomjazót jelent. A könyv a jámbor óriás csodás-abszurd születésével és gyermekéveivel indul, és ifjúkori kalandjaival, valamint a furfangos Panurge-zsel való barátságával folytatódik. A fordító, Gulyás Adrienn és a kontrollfordító, Bognár Róbert arra törekedett, hogy az új Pantagruel minél szöveghűbb, minél tömörebb és nyersebb legyen, nem riadva vissza a trágár szavaktól. Nem archaizál, mivel az eredeti szöveg sem volt archaizáló a maga idejében. Az eddigi fordításoknál jóval bőségesebb lábjegyzetek segítenek eligazodni az olvasót az ókori, középkori és reneszánsz kori utalások kavalkádjában.
