A Pantagruel 1532-es megjelenése hatalmas botrányt kavart, mégis óriási sikert és elismertséget hozott Rabelais-nak. A szerző, a francia humanizmus egyedülálló zsenije, két évvel később megírja a Pantagruelből már ismert apaóriás, Gargantua életét. A könyv első felében Gargantua származásáról, különös születéséről, vidéki gyermekkoráról és párizsi diákéveiről olvashatunk. Tanulmányainak az atyja és a szomszédos király, Pikrokhole között kitörő háború vet véget. A továbbiakban a Gargantua erről a konfliktusról szól, amelyben az irodalomtörténészek főként I. Ferenc és V. Károly hatalmi tusakodásait látják, Gargantuáék háborúja azonban minden háború szatírája. Győztes hadjáratának lezárásaként Gargantua kolostort alapít a harcban jeleskedő különös szerzetesnek, Jean barátnak. Thelema utópisztikus kolostora, ahol minden szerzetes és apáca azt csinál, amit akar, nemcsak a kolostori lét antitézise: egyfajta reneszánsz arisztokratikus életideál testesül meg benne. A mű cselekményét továbbmozdító humoros, groteszk vagy szatirikus fejezetek komolyabb, filozofikusabb fejezetekkel váltakoznak, amelyekben Rabelais Erasmus és más neves humanisták gondolataival egybecsengő nézeteit fejti ki politikáról, vallásról, háborúról, nevelésről. Gondolatiságában letisztult írás, igaz hitvallás a humanizmus eszméi mellett: valódi nagy klasszikus.
