Forgács Miklós, aki civilben a kassai Thália Színház dramaturgja, második önálló kötetében 101 titokzatos történetet kínál aforizmáknak látszó verssorokban. A paradoxonok jelentik a szerző gondolkodásának éltető talaját. A fogalmi szigor, az asszociatív féktelenség és elemi merészség friss és furcsa kombinációkat hoz létre ezekben a rövid költői formációkban. E változatos töredékek mégis mintha észrevétlenül hoznának létre egy szuggesztív egészet. Mozgatórugójuk a verssorokban megjelenő megszemélyesített állatok kíváncsisága; e költői kreatúrák naiv kitartással olyan jelenségeket boncolgatnak, amelyek másoknak természetesnek látszhatnak.
