"1939/40-ig a világ műveltebb része csak egy finn hőskölteményt ismert, a Kalevalát. Ezen a téli évfordulón azonban egy újabb finn eposz keletkezett – amely mindenben felülmúlta az ősi sagát –, a finnek szabadságharca a világtörténelem leggátlástalanabb és legkegyetlenebb hódítójával, a bolsevik Szovjet-Oroszországgal szemben. A második világháború poklában az a „kis tüzecske”, amit a szovjet agresszió jelentett a szabad Finnország ellen, jelentéktelen eseménynek tűnhet. De nem volt az! Egyrészt végleg lerántotta az álarcot a „békeszerető, humanista” dolgozók államáról, a velük cinkos nyugati demokráciák aljasságáról, és megmutatta, hogy a kis népeknek mit jelent a szabadság. Ebben a hősi eposzban – mint cseppben a tenger – megtalálható minden. A könyörtelen gonosz, mint Sztálin és bandája, a világtörténelem és népének egyik legnagyobb árulója, Otto Kuusinen elvtárs, és szemben vele a valódi hős, egy öreg, konzervatív katona, Gustaf von Mannerheim. És látjuk a keserű, végig hősiesen harcoló, önfeláldozó finn katonákat, a terrorbombázások áldozataivá vált gyermekeket és asszonyokat, és a fagyott kristály meseerdőhöz hasonló tájat, amely a „fehér halált” jelentette az agresszorok százezreinek. Ez a könyv nem csak egyszerűen a háború leírása, de emlékműve az immár romlásnak indult Európa függetlenségéért harcoló nemzetállamainak is. "