"1859 óta, amikor Wilhelm von Tegethoff tengernagy kis vitorlás hajókból álló flottája Lissánál tönkreverte a számszerű fölényben lévő, sokkal korszerűbb, gőzzel hajtott olasz vas-flottát, a Monarchiával úgy a szövetségesek, mint az ellenség tengeri hatalomként számolt. A marxista hadtörténelem jóvoltából azonban, ha erről a fegyvernemről egyáltalán szó esett, akkor legfeljebb a „dicsőséges” cattarói matrózlázadást, és a SZENT ISTVÁN csatahajó nyomorúságos pusztulását emlegették… Nem volt ismert, hogy ezen „Kriegsmarine” tisztikara és legénysége elit katonák voltak, és legalább fele részben magyarok. Fiume, Pola a magyar királyság tengeri kikötői voltak, és a tengeri és folyami hadihajók építésében a magyar hajógyárak oroszlánrészt vállaltak. Tudja vajon a nyájas olvasó, hogy a tengeralattjárók félelmetes fegyvere, a torpedó magyar találmány? Közismert, hogy a magyar haditengerészeti repülők milyen hősies és eredményes szerepet játszottak? Az első világháború során a nagy tengeri hatalmak (Anglia, Franciaország, Olaszország) fájdalmas veszteségek árán jöttek rá, hogy a „Kriegsmarine-t” nem lehet nyílt csatában megsemmisíteni, e helyett be kívánták zárni az Adria beltengerére. Ezt a zárat zúzta szét az otrantói csatában a Horthy Miklós sorhajókapitány vezette flotta, megismételve az egy-kori lissai diadalt. Az osztrák-magyar haditengerészet elegáns, gyors és félelmetes tűzerővel rendelkező hadihajói – köztük a Dunát uraló monitorok – nem csupán díszes tőr voltak, de éles kard. Ezen tengerészek és a soha le nem győzött lobogóik előtt tiszteleg ez a könyv."