Fodor Géza írásainak túlnyomó része élő vagy lemezen rögzített operaelőadások bírálata. Ez a kötet, amelyet még ő állított össze, azokat a tanulmányokat, esszéket tartalmazza, amelyeknek témáját szabadon választotta, amelyek tehát az őt legszemélyesebben érdeklő kérdéseket tárgyalják, azzal a kivételes felkészültséggel és Igénnyel, amellyel Fodor Géza az operakritika napi aktualitásokhoz kötődő, Illékony műfaját is a tanulmányírás rangjára emelte. Az első értekezés dráma és zene viszonyát vizsgálja az ókori görög színjátékban; Shakespeare filmszerű komponálásmódját a következő. Két írásnak Velence a témája, de két különböző Velence: a rend és a hatalom megtestesülése Shakespeare Othellójában, Illetve Szerb Antal Velencéje, az ember életét felforgató mítosz és kaland. A Termékeny rosszhiszeműség azt mutatja meg, hogyan járult hozzá jelentékenyen egy radikálisan színházellenes Rousseau-írás a színházesztétika fejlődéséhez. Öt írás az opera történetének egy-egy izgalmas problémáját vizsgálja: Mozart, Beethoven, Wagner és Verdi egy-egy művén keresztül olyan általánosabb kérdéseket, mint hogy a természetfeletti milyen alakváltozatokban jelenik meg a színpadon; hogyan készít egy szerző ugyanabból az anyagból három különböző operát; miként fejlődik ki a pszichológiai realizmusból a mítosz, a látványból a látomás; hogyan érvényesül és viszonyul egymáshoz egy zenedrámában három arisztotelészi fogalom: a véletlen, a felismerés és a katarzis; A reménytelen remekmű pedig azt elemzi, hogy miért életbevágóan aktuális Muszorgszkij Hovanscsinája. Két emlékezés zárja a kötetet, és ezeket fájdalmasan fontossá tette Fodor Géza váratlan halála: bennük megejtő és most már megrendítő közvetlenséggel mutatja meg önmagát Is ez az egyébként a munkái mögé szemérmesen visszahúzódó, rendkívüli személyiség.