Fehér Béla író és Gálffy Zsuzsanna történész-levéltáros közös könyve alapmű. Sok legenda született már a magyar gasztronómiatörténetet zivataros évszázadaiból – félreértelmezésekkel, olykor fércművekkel és kalózkiadványokkal. „Bosszantó a magyar gasztrotörténetet fojtogató sok-sok legenda és dajkamese, miközben konyhánk valós története fehér foltok sorozata. Még a hungarikumokat is rosszul ismerjük” – summázza a helyzetet Fehér Béla. – A Kakastaréjban úttörő munkák olvashatók: a kulináris mesterművek mellett a szakácskönyvkiadás kezdeteiről, az idegen nyelvű étlapokról, méltatlanul elfeledett szerzőkről és konyhaművészekről. A vendéglátás hullámzó színvonaláról: csúcsokról és mélypontokról. Milyen a valódi Jókaibableves? Hogyan született a „székelygulyás”? Mi a különbség a flekken és a lacipecsenye közt? Vetrece, bosporus, Kossuth-kifli? – és Gundel, Görög Rezső, Bálóné és Onozóné. Dobos C. Józseffel, a dobostorta atyjával több forrásértékű írás foglalkozik. – A Kakastaréj tévedéseket korrigál, homályos pontokat derít fel, és rávilágít a rejtett(ebb) összefüggésekre – ismeretlen receptekkel és nehezen hozzáférhető gyűjtemények képanyagával kiegészítve. (Ambrus Lajos)
