Ha igazán hiszel az álmaidban, soha ne add fel őket. Végigmentem az alagúton, de visszatértem. Egyedül. Az óta a szörnyű februári nap óta, amikor elnyelte a tenger, Mia számára megállt az idő. Mélyen alszik, és mintha nem is akarna felébredni – biztonságban érzi magát. Egy ismerős hang veszi körül és védelmezi, távol tart tőle mindenféle szenvedést, egyfajta álomba röpíti, ahol továbbra is közel érezheti magát ahhoz, akit szeret. Ez a hang erősebb az összes többinél, ami körülötte hallatszik, és szólongatja őt, hogy valamiképp mindenáron felébressze. De neki esze ágában sincs visszatérni régi életébe. Mindaddig, amíg – csaknem két hónap után – Mia végül magához nem tér. Valaki azt akarta: térjen vissza az életbe – valaki, akivel Mia még tud beszélgetni, és legszívesebben folyton csak őt hallgatná. Valaki, aki jobban szereti őt a saját életénél is, és mindent megtett azért, hogy megmentse…