A kortárs magyar képzőművészet egyik meghatározó alakja most a szavak eszközével közelít a művészethez. Politikai-művészeti rendszerváltásokon átívelő, sajátos rögeszme-történetét foglalja egybe a kötetben az 1960-as évektől napjainkig. Az események, esztétikai gondolatmenetek szereplői a magyarországi és nemzetközi festészet-szobrászat fontos alakjai, Fajó művésztársai és kulturális közéleti ellenfelei. Az avantgárd szellemiségéből táplálkozó következetes esztétikai alapállása, a kassáki hagyományokat követő magyarországi konstruktivizmus és a művészi szabadság kérdései, pedagógiai módszerekkel kapcsolatos ideái manifesztálódnak az önéletrajzi elemekkel átszőtt írásokban.
