Esterházy napjaink irodalmának egyik legismertebb, mondhatni kultikus figurája. Számos magyarországi sikere után neve minden bizonnyal már külföldön is ismerősen hangozhat: a frankfurti nemzetközi könyvvásárt ő nyitotta meg emlékezetes beszédével, melyről megszámlálhatatlan elismerő cikk született; megkapta a legnívósabb osztrák irodalmi díjat, és ami a legfontosabb: műveinek is egyre nagyobb az olvasóközönsége. "Nem a családregény vége, hanem a végén egy családregény. A családi misztériumok motívumaiból, amelyek a Fancsikó-novellákban, a Termelési regényben, majd az Egy nehéz nap éjszakájában, A szív segédigéiben s tovább töredékesen utaltak egymásra, most összefoglaló konstrukció készült. Az Esterházy-életműben járatos olvasók persze sejthetik, hogy amikor misztériumról és hangsúlyozottan nem önéletrajzi jellegről beszélünk, akkor a Harmonia caelestistől nem azt várjuk, hogy egészen elmondjon egy több évszázados históriát (mellesleg elmondja). Az új regény nem kevésbé töredékekből épül, mint a korábbiak, s azok semmivel sem kevésbé egészek, ám a Harmonia... Esterházy eddigi legnagyobb fesztávú kompozíciója, nagy ívű barokk munka." Népszabadság, 2000.
