A norvég kisember, Fvonk élete nem éppen gondtalan: belekeveredett a Mozogj és Kocogj! Egyesület gyanús ügyeibe, ami miatt otthagyta állását a Testnevelési Főiskolán, majd barátnője hagyta ott őt. Ráadásul a terhes nők is kiszemelték maguknak, hogy megkeserítsék az életét…
Egy nap elegáns, nadrágkosztümös hölgy jelenik meg nála, és közli, hogy csillagászati összegért kiveszi földszinti lakását egy rejtélyes illető számára, akinek búvóhelyre van szüksége. Fvonk belemegy az üzletbe, és hamarosan egy fedél alatt találja magát Norvégia miniszterelnökével, Jensszel, aki szintén válságos időket él, de új barátja mellett végre önmaga lehet…
Fvonk és Jens barátsága szürreálisabbnál szürreálisabb helyzeteken át bontakozik ki, míg végül igazi, tartalmas emberi kapcsolattá érik.
Bár Erlend Loe főhősét Jens Stoltenbergről, Norvégia előző miniszterelnökéről mintázta, a regény valójában rólunk, hétköznapi emberekről szól, arról, mi hogyan válhatunk önmagunkká – mindezt természetesen a szerzőtől megszokott, utánozhatatlan humorral.
Egy szarka lehetett, magyarázza Fvonk.
Jens a könnyeivel küzd. És ez a világ leggazdagabb országában történik, mondja fogát összeszorítva.
Fvonk bólint, és a csöppnyi mókus kiadja a lelkét Jens tenyerében.
Ez túlságosan brutális, mondja Jens, meg kellene ölnünk a szarkákat, nekem kellene döntenem erről, nem gondolod? Ráállíthatnám az ügyre a munkanélkülieket.
Igen, helyesel Fvonk, ez valóban megfontolandó.
Így egyszer s mindenkorra megszabadulhatnánk tőlük.
A munkanélküliektől?
A szarkáktól.
