Erik Larson az amerikai dokumentarista próza széles körben elismert és az olvasók által ismert szerzője ez alkalommal Hitler hatalomra kerülésének idejébe kalauzol el bennünket.
1933, Berlin. Ebben az évben nevezik ki William E. Dodd történészprofesszort a hitleri Németország amerikai nagykövetének, egy olyan évben, amely a későbbiekből visszatekintve a történelem fordulópontjának bizonyult.
Dodd, a kifogástalan modorú chicagói professzor magával viszi a feleségét, a fiát és az életvidám lányát, Marthát. Marthát eleinte elbűvölik a fogadások, a pompa és a Harmadik Birodalom jóképű ifjai, akik ragályosan lelkesedtek azon elképzelés iránt, miszerint Németországnak vezető szerephez kell jutnia a világban. Mivel bolondul az "Új Németországért", a lány újabb és újabb szerelmi viszonyokba bonyolódik, köztük a meglepően tiszteletreméltó Gestapo-vezérrel, Rudolf Dielsszel.
Dodd aggódva figyeli a zsidók elleni támadásokat, a sajtócenzúrát, és a készülő új törvénytervezetek közkézen forgó vázlatait. A hitleri vezetés lényege már az első évben feltárul, és az árnyak egyre erősödnek, így Doddék az izgalmak, az intrikák és romantikus kalandok mellett megtapasztalják a borzalmakat is, miközben az erőszak és gyilkossághullám felfedi Hitler valódi jellemét és kegyetlen törtetését.
A szerző Dodd és a lánya, Martha naplóinak segítségével mutatja be, milyen volt ennek a kegyetlen időszaknak a kezdete , Hitler, Goebbels, Göring és a többi fenevad közvetlen közeléből személve.
"Larson bámulatos író... egyedülálló képessége, hogy néhány rövid tollvonással valódi, összetett jellemeket alkosson." – New York Times Book Review