Egy angol úriember végeérhetetlen kutatása térben és időben egy csésze tisztességes teáért... Arthur Dent és az egészen figyelemreméltó könyv, a Galaxis Útikalauz stopposoknak véletlen találkozása nem zajlott teljesen zökkenőmentesen. Arthur bejárta az ismert és ismeretlen tér minden zegét és zugát. Előre és hátra bukdácsolt az időben. Többször felrobbantották, újra összerakták, kegyetlenül bebörtönözték, rémségesen elengedték és sokkal cirkalmasabban sértegették, mint az szigorúan véve szükséges lett volna. És persze mindeközben alapvetően nem sikerült megragadnia az élet, a világmindenség meg minden lényegét. Végül aztán Arthur csak hazakeveredett a Földre. Ez azonban még nem jelenti, hogy elkerülte a sorsát. Ugyanis Arthur esélye arra, hogy egy rendes csésze teát Szerezzen, elpárolog a világ óceánjaival együtt, mivel amint megérkezik, megtudja, hogy a Földet fel fogják robbantani... már megint. A Ja, és még valami... Eoin Colfer tollából a Galaxis Útikalauz stopposoknak trilógia igencsak váratlan, ám örömmel fogadott hatodik epizódja. Szerepel benne egy egész panteon munkanélküli isten, mindenki kedvein renegát galaktikus elnöke, egy szerelmes zöld idegen, egy bosszantó számitógép és minimum egy igen nagy tábla sajt.
