„Hamarosan hatvanéves leszek. Két éve üldöz a halál jelenvalósága, közben pedig azzal foglalom el magam, hogy elnézem, mennyire rossz irányba tart a világ” – mondja Samuel Riba, a Dublineszk főhőse, egy igazi kultúrember, akinek élete egybeforrt az irodalommal. Most éppen felszámolja a könyvkiadóját, két éve innia se szabad, feleségével pedig reménytelennek tűnő küzdelmet folytatnak egykori szerelmük életben tartásáért. Riba egész nap a számítógép előtt ül, teljes elszigeteltségben fürkészi a nélküle zajló világ dolgait. Aztán egy nap hirtelen ötlete támad: el kellene menni Dublinba, a Bloomsdayre, végigjárni Joyce Ulyssesének nevezetes helyszíneit és méltó pompával eltemetni Gutenberg aranykorát. Vila-Matas könyve egyszerre intellektuális pikareszk és egy „érzelmes utazás” regénye – a dublini sikátorok és a Joyce- és Beckett-idézetek szövegfolyosói hol párhuzamosak, hol merőlegesek egymásra. Kizökken az idő és összemosódik a tér, ami drámai találkozásokat hoz Riba számára. Regénnyé formált története a melankólia fenségével és szívbemarkolóan őszinte iróniával pillant be létezésünk zsákutcáiba, „hátha valaki csak úgy megjelenik, az ember nem is álmodott róla…”