Hogy az építészet nemcsak házak, hanem terek alkotásáról is szól, közhely. De hogy ezeknek „tértörténetük” van, és hogy a tereket is időben éljük át, már szokatlan gondolat. Ekler Dezső olyan tér-idő világba vezeti be az olvasót, ami megszokott környezetünk rejtett dimenzióit tárja fel. A Palladioés Piranesi-díjas építész könyve három évtizednyi elméleti publicisztikából nyújt válogatást. Az írások témája – Budapest városépítészeti kérdéseitől kezdve a szerző építészetelméleti fejtegetésein át korunk építészetének és néhány épületének elemzéséig – rendkívül széles spektrumot fog át. A szerző „tértörténeteiben” elsősorban az épületek nyelvezetének jut meghatározó szerep, ezen belül is kiemelt helyet kap Makovecz Imre világa. Ezekben az elemzésekben is kifejezésre jut a szerző rendkívül mély elméleti és filozófiai érdeklődése, olvasottsága és elkötelezettsége.
EKLER DEZSŐ nemcsak a hazai építészetnek, hanem az építészetelméletnek is kiemelkedő alakja, akinek téziseivel lehet vitatkozni, de a bennük megfogalmazódó átfogó világkép mélységét és eredetiségét nem lehet elvitatni.
(Meggyesi Tamás)