Mamaróka dolgozni megy, Babarókának pedig Kölyökőrző?be kell mennie. Babaróka bal lábbal kel fel, és semmi, de semmi sem jó. Babarókának fáj a torka. Babaróka elvész a piaci tömegben. Csupa ismerős szülő-gyerek helyzet – és csupa megnyugtató, kedves, biztonságot adó válasz. Mert igen, a mi gyerekünk is ilyen, édes, hisztis, okos és akaratos – és igen, mi is ilyenek vagyunk, odaadóak, de néha persze türelmetlenek, meggondolatlanok, tanácstalanok. Olyan finomsággal, mégis olyan egyszerűen szólnak Kiss Judit Ágnes költő-író meséi a leghétköznapibb történésekről és érzelmekről, amitől ezek a történések rögtön egyedivé és megismételhetetlenné válnak. Egri Mónika rajzai pedig ugyanezzel az érzékenységgel jelenítik meg a könyv szereplőit: Babarókát, Mamarókát, a Kiscicát, vagy éppen a gyönyörűen mosolygó tulipánt. Mint valami jótékony burok, úgy vesz körül minket ez a mesekönyv. Amikor ebből mesélünk, akkor minden a helyén van, akkor minden jó.